Fiókanevelés közösen

Vannak olyan állatok, amelyek felnőtt egyedei ahelyett, hogy saját territóriumot keresnének, párt választanának, és saját utódokat nevelnének, inkább helyben maradnak és más párok utódait gondozzák, például élelmet gyűjtenek nekik. Ezt a viselkedést az angolban „cooperative breeding”-nek nevezik. (Viccesen köznevelésnek fordítanám, de ha ismeritek a pontos magyar terminológiát, írjátok meg kommentben.)

Egy Észak-Amerikában honos csuszka fajnál megfigyelhető ez a viselkedés, és érdekes módon a segítő egyedek szinte mindig hímek. Vajon mi válthatja ki ezt a viselkedést? Úgy tűnik, a kiváltó hatás az, ha a populációban a nemek aránya a hímek javára eltolódik. Ráadásul ez a viselkedésminta „átöröklődik” az új generációra: az ilyen közegben felnövő hím utódok nagyobb valószínűséggel fognak maguk is „otthon maradni”. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy segítségből sosem elég, ugyanis az ilyen hím-többségű populációkba gyakran még kívülről is érkeznek újabb segítő hímek.

Amikor erről a témáról olvastam, elég sok kérdés merült fel bennem. Vajon a nőstény madarak miért nem ilyen önzetlenek? Mégis honnan tudják ezek a madarak, hogy a populációban éppen milyen a nemek aránya? Mi történik, ha a nőstények kerülnek létszámfölénybe? Mi a motiváció, a segítő egyed „nyeresége”, ami miatt érdemes segítenie a többi párnak? Ezekre a kérdésekre valószínűleg a kutatók sem tudnak pontos válasszal szolgálni - egyelőre.

Kép: Csuszkák. Saját rajz David Blevins fotója alapján

Forrás: Sjouke A. Kingma, Tamás Székely: Social Behaviour: Males Help When Mates Are Rare. Current Biology, vol. 29, issue 10. https://www.cell.com/current-biology/fulltext/S0960-9822(19)30388-4