Így lesz sikeres az érettségid és a felvételid

Amikor 2009-ben én álltam ott az ötfejű sárkány előtt, remegett a lábam rendesen. Nem tudtam, hogy jól felkészültem-e, hogy mindent tudok-e, de bíztam a saját tudásomban, a négy év munkájában és az „edzőimben” – mert tényleg kiváló tanáraim voltak. Sikerrel: 89-95%-os eredménnyel zártam mindegyik tantárgyból. Akkor még nem tudtam, hogy milyen fegyvert tartok a kezemben, és azt sem, hogy ugyanezt a kardot viszem magammal az egyetemre is, s még tovább. Már túl voltam az egyetemen, a doktori munkámat végeztem és mellette korrepetálással foglalkoztam, amikor elkezdtem felismerni, hogy minek köszönhettem a sikert. Most már tudom, mi ez a fegyver, és azt is, hogy a középiskolákban a diákok többsége nem ezt kapja. Ma már magántanítással foglalkozom: 2019-ben elindítottam a Krétablog nevű vállalkozásomat, amellyel pontosan az a célom, hogy a diákjaimnak megtanítsam azt, amit az iskolák általában nem adnak át: az alkalmazott tudást.

De akkor pontosan mi is ez a „csodafegyver”, amivel az érettségin kihozhatod magadból a maximumot? Elárulom: a siker kulcsa a valódi tudás,

az aktív tudás.

Hogy ez egészen pontosan mit jelent, az az alkalmazási területtől függ, de bármiről is legyen szó, az biztos, hogy csak az lehet valódi tudás, amit aktívan tudsz használni. Ne aggódj, ez nem azt jelenti, hogy minden nap molekulákat kell építened kovalens kötésből, vagy hogy mostantól mindent logaritmikus skálán kell számolnod – szó sincs róla. De ha ideges magolás helyett szeretnéd végre tényleg megérteni azt a kémiai folyamatot, vagy átlátni és csettintésre megoldani azt a bonyolultnak tűnő számolást, akkor nem árt, ha tisztában vagy velük. Az aktív tudás tehát alapvetően azt jelenti, hogy magabiztos választ tudsz adni a kérdésekre, de ez még nem minden. Aki aktívan tud valamit, azt nem lehet zavarba ejteni!

Az aktív tudásod a saját eszköztárad. Ha egy egészen ismeretlennek tűnő feladattal találod szembe magad, akkor itt, az aktív eszköztáradban kell keresned a megoldást. Ha az eszköztárad kicsi, bajban leszel; de ha nagy, akkor nincs megoldhatatlan feladat. Képzelj el két asztalost: az egyiknek csak egy csavarhúzókészlete és egy kalapácsa van, a másik viszont ezek mellett még egy egész doboznyi csavart, alátétet, szeget, imbuszkulcsot, fúrókalapácsot, vízmértéket és mérőszalagot visz magával, és biztos, ami biztos, még saját hosszabbítóról és elosztóról is gondoskodik. Szerinted ki van jobban felkészülve a váratlan kihívásokra?

Az érettségi is egy váratlan kihívás.

Persze nem a semmiből pottyan eléd, hiszen évek óta erre készülsz, de az a bizonyos feladatsor, amit ott és akkor kell megoldanod, biztosan új lesz.

Most talán azt gondolod, hogy semmi újat nem mondtam, hiszen pont ezt csinálod az iskolában: tanulsz, tanulsz és tanulsz. Igen ám, de amit megtanultál, azt tényleg tudod?

Ha azt mondom neked, hogy a Rómeó és Júlia c. színművet William Shakespeare angol drámaíró írta az 1500-as évek végén, akkor feltehetőleg bólogatsz, hogy ez valóban így van, te is így tanultad, ezt tehát te is tudod. De vajon aktív-e a tudásod? Ha azt kérném, hogy mutasd be a Rómeó és Júlia c. művet (ki írta és mikor, mi a műfaja, miről szól a történet, stb.), zavarba jönnél? Ha igen, akkor a tudásod bizony passzív. Ha viszont zsebből előhúzol egy szép összefoglalást és magabiztos választ tudsz adni, akkor a tudásod aktív.

Ismerős számodra az a szituáció, amikor egy számolási feladatot kellene megoldanod, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Vagy elkezded megoldani, de elakadsz benne? Nem sikerül megoldanod a feladatot, pedig ha megmutatják a levezetést, a megoldás menetét, akkor abban minden lépést értesz. Nos, ebben az esetben a feladathoz megoldásához szükséges matematikai eszközöket ismered, de csak passzívan használod őket. Ha viszont egyedül is meg tudsz birkózni a feladattal, akkor te már az eszközök aktív használójává váltál.

A passzív és aktív tudás közötti legnagyobb különbség az, hogy

csak az aktív tudást tudjuk továbbadni

(például egy kérdésre válaszolni). Ha egy jelenséget, egy adatot vagy egy módszert aktívan tudsz és használsz, akkor azt el tudod magyarázni a padtársadnak vagy a testvérednek úgy, hogy megértse, és ő is alkalmazni tudja. Ugyanezt kell tenned az érettségin is: az esszét úgy kell megírnod, hogy valaki más számára is megérthető, megtanulható legyen. A számolási feladatot úgy kell levezetned, hogy az más számára is átlátható és logikus legyen. A szóbelin csak akkor tudod meggyőzni a tanárokat a tudásodról, ha az saját magad számára sem kérdéses, ha bízol a tudásodban. Ezt csak akkor működik, ha a tudásod aktív.

Az iskolában a tankönyvek és a tanári magyarázatok segítségével passzív tudásra lehet szert tenni. A feleletek, a dolgozatok és az érettségi viszont aktív tudást kér számon. Tapasztalataim szerint a diákok szemszögéből nézve ezzel két baj van.

Az egyik, hogy az iskola úgy várja el tőlük az aktív tudást, hogy ehhez a tanári magyarázaton túl nem ad igazi segítséget. A tanárok egyetlen eszköze a házi feladat, amely egy nagyon jó eszköz, ha jól használják. De a legtöbbször a házi feladat egy nagy kamu: vagy olyan feladatot adnak ki, amely nem igazán alkalmas a téma begyakorlására, vagy nem ellenőrzik le, és a diák nem kap semmilyen visszajelzést. Ha pedig a tanár eleve nem tudott jó passzív tudást átadni, akkor az iskolában már nem is lesz idő arra, hogy újra átvegyék azt az anyagrészt.

A másik baj az, hogy az aktív tudás múlandó, és ezt sok tanár nem veszi figyelembe. Ha valamit megtanítanak a 10. osztályban, akkor 12. osztályban elvárják a diákoktól, hogy azt ugyanolyan frissen tudják, mint két évvel ezelőtt. (Aki már akkor sem tudta, akkor sem értette, az máris óriási hátrányba került.) Ez egy irreális elvárás, és a tanárok felelőssége lenne gondoskodni az ismétlésről, de erre az általában nem jut idő.

Mit lehet tenni? Hogyan lesz a passzívból aktív tudás?

A tudás csak akkor válik passzívból aktívvá, ha azt a tudást valahol használni kell, ezért erre kell fektetni a hangsúlyt. Minden tantárgyból, minden témához meg lehet találni azokat a feladattípusokat, amelyek a legjobban ösztönzik a diákot a tudása aktív felhasználására, összegzésére. Csak néhány példa: rajzoltatással a részletekre lehet felhívni a figyelmet, a táblázatokból hasonlóságok és különbségek vehetők észre, a folyamatábrákkal pedig az ok-okozati összefüggésekre lehet rávilágítani.

Ha valaki azzal fordul hozzánk, hogy segíteni kellene egy feladat megoldásában, akkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha helyette megoldjuk. Az egyik legjobb megoldás ezzel szemben az, ha megkérjük, hogy magyarázza el a feladatot (akkor is, ha egyébként számunkra könnyen átlátható). Könnyen lehet, hogy a magyarázás közben ő maga jön rá a megoldásra vagy a következő lépésre, mert egyszerűen eszébe jut valami, amire korábban nem gondolt. Fontos, hogy a tárgyi tévedéseket, a hibás gondolatmeneteket mindenképpen javítsuk ki, tehát adjuk visszajelzést arról, hogy jó irányba indult-e el.

Ugyanez másik szemszögből: ha elakadsz egy feladat megoldásában, kérj segítséget úgy, hogy próbáld meg elmagyarázni, hogy mi a feladat, miből lehet kiindulni, meddig jutottál, miért úgy gondolkoztál.

Végül, de nem utolsó sorban egy rendkívül fontos dolog, amit sokan alulbecsülnek: az ismétlés. Amikor egy diák hosszabb időn keresztül jár hozzám, szeretek időről időre előre vetíteni információkat, és mindig hozzá is teszem, hogy ez még fontos lesz, erre majd az xy témakörnél még visszatérünk. És ahogy haladunk előre a tananyagban, egyre többször fordul elő, hogy azt mondom: „Emlékszel, hogy amikor ezt-meg-azt tanultuk, akkor azt mondtam, hogy …? Na ennek itt lesz igazán jelentősége, mert…” – Ismételni tehát nem csak azért fontos, hogy valamit újra és újra megtanuljunk, hanem azért, hogy az időközben bővített ismereteinkkel összekapcsoljuk, és ezzel a régi tudást megerősítsük, az újat pedig könnyedén beépítsük.

Engedj meg egy személyes élményt így a végére. Én biológia tagozatos osztályba jártam, és a tanárunk az első pillanattól kezdve az emelt szintű érettségire készített fel minket. Az évközi témazáró dolgozatokon túl minden év végén tartottunk egy vizsgát az összes addigi anyagból. És ezt tényleg így kellett érteni: 10. osztályban két évnyi, 11-ben pedig három évnyi anyagot kellett átismételnünk. Akárcsak az érettségin, szóban is vizsgáztunk, tételeket húztunk. Természetesen senki sem repesett a boldogságtól, hogy a tanárnő ilyen nyűgöket varr a nyakunkba, de én minden egyes ismétlés alkalmával rábukkantam valami újra. Ilyenkor lehet észrevenni például, hogy jé, hát pont ugyanezt tanultuk kémiából is. Vagy amit akkor nem értettem, azt most már valami más ismeretében mégiscsak értem.

Nem a véletlen műve tehát, hogy jó eredményeket értünk el az érettségin. Az egyetemen persze már egy kicsit máshogy kell tanulni, de az első évben én bizony abból a tudásból éltem, amit a középiskolában kaptam. Láttam magam körül kihullani az embereket, és akkor igazán tudtam, hogy én nagyon hálás vagyok a középiskolában kapott tudásanyagért és azért, hogy a tanáraink minket tényleg

megtanítottak tanulni.

Ez tehát az a tudás, amit én is szeretnék továbbadni a diákoknak.

A tapasztalataimat most egy érettségi felkészítő kurzusba gyúrtam össze, amellyel az emelt szintű biológia, kémia és fizika érettségire készülőknek szeretnék segíteni célba érni. Ebben a kurzusban a tudást három szintre építjük föl: alapozás, megértés és aktiválás. Ha te is érettségire készülsz, és szeretnéd a maximumot nyújtani, akkor ide kattintva letöltheted a kurzusok tematikáját. A kretablog.hu weboldalon minden további információt megtalálsz. Ha csak néhány témakörből lenne szükséged segítségre, akkor a külön is választható modulokat ajánlom figyelmedbe. Ha tetszett a bejegyzés, én nagyon köszönöm, ha megosztod, hogy mások is tudjanak a lehetőségekről. Sikeres felkészülést kívánok!