Kognitív képességek
A fiatalok mindent észben tudnak tartani, pillanatok alatt megtanulnak új dolgokat, szemfülesebbek, és sokkal fókuszáltabban tudnak feladatokat elvégezni, mint az idősebbek. Ezeket a képességeket kognitív funkcióknak nevezzük. A TTK Kognitív Pszichológiai Kutatócsoportjában azt a kérdéskört vizsgálják, hogy a kognitív funkciók hogyan s miért kezdenek el romlani az életkor előrehaladtával. Néhány hete publikálták legújabb eredményeiket a PLoS One nevű folyóiratban (hivatkozás a szöveg alján), és most a cikk egyik szerzője, Nagy Boglárka mesél a kutatásról.
Az egyik leginkább elfogadott és a kutatócsoportunk által is kutatott feltételezés szerint a kognitív képességeket érintő változásokat a gátlási folyamatok romlása okozza. Ez azt jelenti, hogy az idősebb emberek kevésbé tudják figyelmen kívül hagyni azokat az ingereket, amelyek nem szükségesek az aktuális feladatuk vagy céljuk eléréséhez és teljesítéséhez. Ezek a plusz információk a kognitív kapacitást terhelve nehezítik az eredeti feladat végrehajtását. Ebből fakadóan arra is kíváncsiak vagyunk, hogy bizonyos helyzetekben ezek a zavaró ingerek képesek lehetnek-e segíteni az idősek teljesítményét, valamint, hogy ezeket az eredetileg feladat-irreleváns információkat fel tudják-e használni a későbbiekben.
Ezeknek a folyamatoknak a laboratóriumi vizsgálatához különböző (kognitív) pszichológiai feladatokat és kísérleti elrendezéseket alkalmazunk, amelyek során fontos a környezet, valamint az ingerek tulajdonságainak alapos megválasztása. Kísérleteink során fiatal (18-30 év) és idős (60-75 év) felnőtteket vizsgálva egyrészt viselkedéses (pl. reakcióidő, hibázások aránya), másrészt elektrofiziológiai mutatókat mérünk. Ez utóbbi során az elektroenkefalográfia (EEG) módszerével a hajas fejbőrről elektródákkal vezetjük el az agy elektromos aktivitását, majd az így regisztrált agyi jelet különböző módszerekkel tudjuk elemezni. Az általunk leggyakrabban alkalmazott eljárás az eseményfüggő kiváltott potenciál módszere (angolul event-related potential, ERP), amely során egy adott ingerhez vagy eseményhez kapcsolódó, specifikus időzítésű és skalp-eloszlású agyi válaszokat tudjuk detektálni. Az EEG módszer nagy előnye a nagyon pontos időbeli felbontás, hiszen milliszekundumos precizitással tudunk információt nyerni az agyi tevékenységekről, ezáltal pedig a különböző agyi feldolgozási folyamatok időzítéséről és egymásutániságáról.
A most megjelent kísérletünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy a tekintet és annak iránya hogyan képes befolyásolni egy kognitív konfliktus feldolgozását. Ez a feladatunk során azt jelentette, hogy ha a résztvevő a számítógép képernyőjén „J” betűt látott, akkor a jobb kezével kellett egy billentyűt lenyomnia, ha „B” betűt, akkor pedig a bal kezével, függetlenül attól, hogy az adott betű a képernyő melyik oldalán jelent meg. Ennek során gyorsabb és pontosabb választ adunk, ha a célinger (a betű) ugyanazon az oldalon jelenik meg, mint amilyen kézzel válaszolnunk kell rá (pl. J betű jobb oldalon), amit Simon-hatásnak nevezünk.
Eredményeinkből összességében az derült ki, hogy míg a fiatal felnőttek konfliktus-feldolgozására nem volt hatással a tekintet iránya, addig az idősekére igen: romlott a teljesítményük abban az esetben, ha a tekintet a kognitív konfliktust okozó célingerre irányult (pl. ha B betű jelent meg jobb oldalon). Ebből arra következtethetünk, hogy az idősek nagyobb mértékben dolgozzák fel a tekintet által hordozott információt, ami a feladat szempontjából irreleváns, s ez hátráltatta a feladat-végrehajtásukat.
Ha Te is ki szeretnéd próbálni a kísérlet alapjául szolgáló Simon-feladatot és hogy tapasztalod-e magadon a Simon-hatást, akkor azt ezen az oldalon megteheted (angol nyelvű):
https://www.psytoolkit.org/experiment-library/simon.html
Ha tetszett ez a bejegyzés, vagy ha vannak kérdéseid, akkor látogass el a Krétablog facebook oldalára!
Forrás: Nagy, B., Czigler, I., File, D., & Gaál, Z. A. (2020). Can irrelevant but salient visual cues compensate for the age-related decline in cognitive conflict resolution?—An ERP study. PLoS one, 15(5).
https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0233496
Rajz: saját