Minek kell ezt megtanulni?
Máté Bence az egyik legismertebb magyar természetfotós. Néhány napja került fel a D. Tóth Krisztával készült interjúja*, aminek rögtön a legelején a következő hangzik el: „Azért voltam `rossz diák` – legalább is a tanáraim szempontjából –, mert nagyon sok kérdést tettem fel. Ezeknek a kérdéseknek egy jó része arra irányult, hogy ezt nekünk most miért kell megtanulni. És mivel nem kaptam olyan releváns választ erre, amit el tudtam volna fogadni, ezért nagyon kevés tantárgy érdekelt.”
Azt gondolom, most sokan bólogatnak: ők – Te is átéltél hasonlót. És mennyire igaza van mindenkinek, aki ezt a kérdést teszi fel! Azt viszont, hogy erre a kérdésre a tanár nem akar, vagy nem tud válaszolni, nagyon károsnak tartom. Ha úgy adnánk át tudást a diákoknak, hogy először megnéznénk, hogy mit látunk magunk körül, milyen problémákba ütközünk az életünkben, és célorientáltan nyúlnánk vissza a megoldás eszköztárának alapjaiig, akkor ezek a kérdések fel sem merülnének.
Ha például kémiaórán a diáknak megmutatunk egy anyagot: megnézheti, megfoghatja (ha nem veszélyes) és kísérleteket végezhet vele, akkor a diák nem azt fogja kérdezni, hogy „minek vagyok itt egyáltalán és mire fogom ezt felnőttként használni?”, hanem azt, hogy hogy lehetséges az, amit látok? mi történne, ha ugyanezt a kísérletet azzal a másik anyaggal végezném el? ugyanúgy viselkednek? akkor biztos hasonlók. nem történik semmi? miért nem történik semmi? mindent jól csináltam? nahát, ha ezt a körülményt megváltoztatom, beindul a reakció! miért, mit okozott ez a változás az anyagban? … És tessék, máris eljutottunk addig, hogy a diák saját indíttatásból fogja megtanulni a kovalens kötést, a minek-kell-ezt-megtanulni-dolgok egyik gyakori mintapéldáját. Igen, lehet, hogy amikor felnőttként egy bankban a hitelek kockázati elemzésével foglalkozol, vagy ápolóként idős betegekről gondoskodsz, akkor ennek a tudásnak a világon semmi haszna nem lesz. De ez nem jelenti azt, hogy gyerekként nem lenne érdemes örömmel és kíváncsisággal rácsodálkozni a világra, és megérteni azt. A valódi tudás, amit később is használhatsz, nem a száraz definíció lesz, hanem az, AHOGYAN megtaláltad a választ.
Hogy ne érjen az a vád, hogy mindig csak a természettudományokat próbálom szebb színben láttatni, mondok egy másik példát is. Ha az iskolában arról beszéltünk volna, hogy Magyarország milyen szerepet tölt be Európában és a világban, és mely országokkal milyen kapcsolatban van, akkor valószínűleg én magam tettem volna fel olyan kérdéseket, hogy milyen volt Magyarország régen? mi volt Trianon? miért történt meg? mi az a visegrádi négyek, miért visegrádi, hogy kerültek kapcsolatba ezek az országok … s aztán ezekkel a kérdésekkel többszáz oldalt tudnék megtölteni. Ezzel a szemlélettel nagyon kíváncsi vagyok a történelemre. De sajnos az iskolában nem így tanították, és engem is beleragasztottak abba az – egyébként fölösleges – panaszkodásba, hogy minek kell a csatákat és a királyokat megtanulni.
Amikor hozzám fordulnak a diákok, mindig odafigyelek arra, hogy adjak nekik valami támpontot, hogy hol lehet használni az adott tudást. Gyakran csak előrevetítem, hogy amit most tanul, arra a tananyag szerint két év múlva fog tudni újabb szintet építeni. Nem gondolom, hogy a diákokat meg kell védeni a bonyolult dolgoktól, így azt is elmesélem nekik, hogy az egyetemen milyen szakon, milyen tárgyakban bukkanhat fel ez a tudás. A felnőttek sem akarnak megtanulni olyan dolgokat, amit nem találnak hasznosnak, akkor a diákoktól ezt miért várnánk el?
*videó link: https://youtu.be/OrpCZ61dHXk