Szentjánosbogarak, az éjszaka lámpásai
Egyik este olyat láttam, amit előtte talán még soha: egy kicsi zöld fénypöttyöt. Hogy mi ebben az érdekes? Egy szentjánosbogár világított a sötétben.
Megpróbáltam lefényképezni, a lényeg talán látszik. Ő egy nőstény, szárnya nincs, lárvaszerű kinézete van, potrohának utolsó szelvényei világítanak. A lemezszerű "fej" valójában az állat előtora, a feje ez alatt található.
A szentjánosbogarak "lámpása" biolumineszcenciával működik. Ez egy biokémiai folyamat, melyben leegyszerűsítve az történik, hogy egy luciferinnek nevezett molekula szerkezete megváltozik, miközben fényt bocsát ki. A luciferin nem egyetlen vegyületet jelöl, hanem rengeteg, szerkezetükben látszólag teljesen különböző molekulát, melyek közös tulajdonsága a fénykibocsátásra való képesség. Az élővilágban nem a szentjánosbogarak az egyetlen világító állatok: többek között egyes tengeri állatok és baktériumok is képesek rá.
A szerkezeti átalakuláshoz oxigénre és energiára (ATP) van szükség, a kémiai reakciót pedig a luciferáznak nevezett enzim (fehérje) katalizálja. A reakció során egy magas energiaállapotú molekula jön létre, és a relaxáció során felszabaduló energia egy foton kibocsátását teszi lehetővé. A kibocsátott fény színe (hullámhossza) nem csak a konkrét luciferin molekulától függ, hanem a reakció fizikai környezetétől is, pl. a pH értéktől.
A kémiai átalakulást lehetővé tévő luciferáz enzim szintén nem egyetlen fehérjét jelent: különböző változatai a fajok rendszertani besorolását segítik. Tudtátok, hogy a szentjánosbogaraknak kb. 2000 (!) fajuk van, ebből mindössze 3 faj él Magyarországon?
Ha tetszett ez a bejegyzés, kövesd a Krétablog facebook oldalát.